Kubai utazás Ruzsányi Annával
Képzeletbeli utazásra invitált minden megjelent érdeklődőt Ruzsányi Anna november 22- én a Városi Könyvtár „Úton” elnevezésű rendezvénysorozatának keretén belül. Tizenhatodik alkalommal hallgathattunk meg egy olyan saját élményeken alapuló úti beszámolót, melynek jelen esetben témája Kuba volt.
Anna 2018 januárjában töltött közel 2 hetet a Karib- tenger legnagyobb szigetén. Bár az országról többek között- a rum, a szivarok és a zene után- a tikkasztó hőség jut eszünkbe, előadónk sajnálattal közölte: az ottléte alatti néhány napra a meglehetősen hideg, szeles, a hirtelen támadt erős esőzésekkel tarkított időjárás volt a jellemző. Ám ez nem sokban akadályozta abban, hogy bejárja a fővárost, Havannát és annak környékét: Trinidad-tól kezdve a Cayo Blancó- ig.
Úti beszámolója kezdetén Anna röviden részletezte Kuba történelmét, melynek ismerete szükséges, hogy megérthessük az ott a mai napig is érzékelhető állapotokat. Kolumbusz volt az, aki elsőként felhívta a figyelmet erre a meseszép helyre. Mint írta: „A leggyönyörűbb hely, amilyet emberi szem valaha is látott.” Mégis, az ezek után történ események inkább a folyamatos pusztulásba vitték a szigetországot. A gyarmatosítás, a konkvisztádorok uralma, a behurcolt európai betegségek mind a nyomort hozták el az ott élő embereknek. A rabszolga felszabadítás utáni időszak a forradalmaktól, háborúktól volt zajos: bár megszűnt a spanyol fennhatóság, az USA is felfigyelt Kubára, hiszen a 20. században már- kis mérete és csekély gazdasági jelentősége ellenére is- a figyelem középpontjában állt. 1958- ban Fidel Castro forradalma megdöntötte Batista diktátor hatalmát. Castro azonban, ígéreteivel ellentétben maga is totalitárius rendszert épített ki, mely kommunista- szocialista irányelveken alapul.
A kis Karib- tengeri szigetország világszerte ismert lett politikája révén. Kuba népe a mai napig szenvedi az amerikaiak által folytatott kereskedelmi embargót, valamint a korábban támogató Szovjetunió összeomlását. Míg a világ többi részén egyre gyorsabb ütemű a technikai fejlődés, Kubában éppen ellenkezőleg, mintha lelassultak volna a dolgok, mintha megállt volna az idő. A negyvenes- ötvenes évek amerikai autópiacának testes, toldozott- foldozott példányai még ma is túlnyomó többségben láthatóak az utcákon. Anna beszámolója alapján is ritkaság az új autó: kizárólag akkor ült ott tartózkodása alatt modern autóban, amikor a német követség autója szállította egy városnézés alkalmával.
A boltok szegényes választéka mellett, az ott élők egyszerű életvitele ellenére a csak erre a vidékre jellemző természeti adottságok sokasága (pl.: Varadero a legismertebb tengerparti üdülőhely vagy a 8 km hosszú parti sétány a Malecon), valamint az akár gyarmati időkben épült, mára felújított épületek látványa kárpótolja a hiányosságokat. Ilyen pl.: Cienfuegos számos, koloniál stílusban épült látványossága vagy Fusterlandia művészi díszítésű épületei.
A gazdaság elmaradott, sok a hiánycikk, ezért sem tudott Anna beszámolni túl sok kulináris élményről, hisz gasztronómiájuk is egyszerű, szegényes, viszont, ami elérhető, az friss és ízléses. A kubai népet nem illeti meg a szólásszabadsághoz való jog. Így jellemezte őket Anna: kedves, barátságos, de visszahúzódó emberek. A életkedvüket különösen a zenén keresztül tudják kifejezni, mint Anna tapasztalhatta egy Buena Vista Social Club, fergeteges, a harmincas évek „son” zenéjét játszó és grandiózus, sokszor kifejezetten éltes korú, de nagy tiszteletnek örvendő énekeseik előadása által. Persze kár tagadni: a hangulathoz hozzá járul Kuba „nemzeti itala” is: a rum. Mint Hemingway is ajánlja: „ Mojito- t a La Bodeguita- ban, daiquiri- t a La Floridita- ban érdemes inni”.
