Az egyedi, mégis a sorozatra jellemző megjelenést adó borító Aszódi Antal munkája. Lektorok K. Szarka Judit, dr. Molitorisz Pál, Paraszt Attiláné és dr. Reszkető Péter voltak. A könyv a Szarvasi Krónika Alapítvány kiadásában, Palotás Ádámné Holub Terézia és Holub Mária – a Szarvasi Krónika olvasói – támogatásával készült a Digitális Kalamáris Gyorsnyomdában, Szarvason. A borítón szereplő archív felvételeket a Tessedik Sámuel Múzeum és Brlás Attila gyűjtő bocsátotta a szerkesztő rendelkezésére, a könyvben közölt fotók többsége a szerzők és az írásokban szereplő családok tulajdonában vannak. Az első tanulmányban Janecskó János a szarvasi szlovákok életét mutatja be a végrendeletek tükrében, a város újra telepítés utáni, néhány évtizednyi időszakából (1743-1772). Néhány szlovák nyelven írt végrendeletet eredeti formában be is mutat a szerző párhuzamosan a mai átiratával és fordításával. A fejezet bemutatja a végrendeletek formáját, tárgyát, de a korabeli életről is számot ad, és forrása lehet az újra telepítés utáni évtizedek családi neveinek is. A fejezetben szereplő (dr. Kutas Ferenc készítette) fotók a Szarvasi Szlovák Tájház tárgyaival illusztrálják a végrendeleteket. Boros Árpád Bence debütáló írása az ősei, a szarvasi Borgulyák történetét dolgozza fel hiteles családi íratok, fotók alapján. A családból kiemelkedik Borgulya Pál személye, aki a XX. század elején kisgazda politikusként a város, majd a Nemzetgyűlés képviselője is volt. Elévülhetetlen munkát végzett a szarvasi Középfokú Gazdasági Tanintézet létrehozásában. Úgy tűnik, a családi iratokat tartalmazó láda szakavatott kezekbe került! A következő fejezet Holub János asztalossegéd vándoréveit mutatja be saját szavaival, fennmaradt emlékirata alapján. A lenyűgöző írás nem csak a fiatal asztalossegéd vállalkozó kedvét mutatja be, de érdekes szembesülni egy részletekbe menő, kitűnő kor- és emberismeretet bizonyító fiatalember emlékeivel. A következő fejezet dr. Kutas Ferenc riportja, mely Kovács Pál és neje, Bulik Mária aratás-cséplés emlékeit írja le hitelesen. A régi szarvasi Baráti Kör című esszé dr. Molitorisz Pál helytörténész munkája. Az írás a szerzőtől megszokott alapossággal készült, sok-sok fotóval és precíz tagnévsorral ellátva. Az ominózus – írhatnánk – elit-egylet az egyszerű emberek számára megközelíthetetlen, zárt baráti kör volt, melynek alapszabálya 1917-ben készült el, de fénykorát a két háború között élte. Varsányi Gyula – aki az élete történeteit 6-7 évtizedig dédelgette magában mielőtt közzétette – igazi meglepetés: itt az 1940 és 1946 közötti katonaéletéről ír. Még akkor is dicséretes tárgyszerűsége és pontossága, ha a szerzőt segítették a korabeli jegyzetei. (Az eredeti kézirat noteszlapjaiból közöl is néhányat a szerző.) Ugyancsak a dicséret szavaival szólhatok Kutas György „Száraztészta-, keksz- és cukorkagyártás Szarvason 1940-1950 között” című írásáról. A diplomás szerző életének utolsó hónapjaiban vetette papírra vállalkozásának és bukásának történetét. Az „Egy szarvasi iparos család élete a 20. század első felében” című írás dr. Kutas Ferenc dolgozata. Az alapos munka egyszerre életmód- és kordokumentum. Szlovák Pál ácsmester az iparosokat reprezentálja az egyébként nem vagy csak ritkán és nagyon nehezen átjárható társadalmi rétegek közül. Élete a 20. század első felét fogja át, a két világháborúval, a háború utáni „új élettel”, az abba való beilleszkedéssel, mindezek nyűgével, bajával, terhével. A könyv mindegyik írása rendkívül érdekes egyéni, családi és kor dokumentum. Képanyaga és kordokumentumai már-már leletmentésnek számítanak, de egyben forrás is lehet Szarvas város előző évszázadából.
Forrás: Dr. Reszkető Péter
