Békés vármegye – benne Szarvas és környéke – katonái az első világégés során is becsülettel harcoltak a hazáért, sokan nem tértek haza. Az apák után a fiúk generációja is háborúba vonult: a szarvasi és környékbeli katonák többsége a békéscsabai 19. gyalogezred és annak ikerezrede, a 49. gyalogezred katonájaként tett eleget kötelességének. Az ezred alakulatai az 1944-ig a front mögött végeztek területbiztosítási feladatokat, 1944 elején, amikor az arcvonal a Kárpátok felé közeledett, az 1. hadsereg kötelékében már szovjet reguláris csapatokkal is harcérintkezésbe kerültek. Nehéz veszteségekkel teli éve következett a csabai ezrednek, hiszen 1944 februárjától októberig nehéz harcok közepette védték a Kárpátok vonalát, a kétezred a harcok során olyan veszteségeket szenvedett, hogy a háború végéig már nem játszottak számottevő szerepet. A 19. pót-gyalogezredet a háború utolsó időszakában mozgósították, a 3. hadsereggel vettek rész a Dél-Erdély elleni támadásban, ahol rövidesen felmorzsolódott. A város katonái megjárták a harctereket a Dontól a Kárpátokon keresztül a Lajtáig, mindenhol becsülettel megállva helyüket.
Forrás: Sőregi Zoltán
