Akinek van gyermeke és érdekli a pedagógia, a gyermeknevelés, a különböző oktatási irányzatok vagy aki pedagógusnak készül, pszichológiát tanul az biztos, hogy hallott a Montessori módszerről. Legalább annyit, hogy van ilyen.
Nos, a Montessori módszer a maga idejében úttörő jelentőségű pedagógiai szemlélet volt. Lényege a gyermek tisztele, a gyermek megismerése, a gyermek megfigyelése (ehhez alkalmazkodva a fejlesztése). Alappillérei közé tartozik még az előkészített környezet, hogy a gyermek saját maga is boldoguljon a tevékenységek elvégzésével, esztétikus, behatárolható helye legyen minden tárgynak, tapasztalati tanulás, példamutatás, udvariasság és a gyermekek fejlődési szintjének megfelelő foglalkoztatottság.
Mert ezek a dolgok nem voltak ám mindig egyértelműek. Sajnos sok helyen még most sem. Az 1890-es évek Olaszországában pedig még úgy sem.
Maria Montessori orvosnak (orvosnőnek) tanult, ami abban az időben Olaszországban olyan egyedi tevékenységnek és elhatározásnak számított, hogy jóformán az egész ország szeme rajta csüngött. Nem csak, hogy botrányosnak tűnt, hogy tanulni szeretne nő létre (!), de, az minden elképzelést felülmúlt, hogy ráadásul orvosnak készül. Valószínűleg, ha a családja nem áll mellette és nem támogatja, nem lett volna könnyű dolga. Sokkal többet és jobban kellett küzdenie, mint a vele együtt tanuló férfiaknak, akiknek bőven elég volt, ha tehetős családból származtak, az igykezetük nem sokat nyomott a latba.
A tanítónő az ő története. És egy kicsit az akkori olasz nőmozgalmak története. Mivel kellett a nőknek szembenézniük, megküzdeniük, honnan indultak a függetlenedési törekvések, mennyit kellett küzdeni a még ma sem tökéletesen elfogadot női pozíciókért.
Az érdeklődésem az a rész keltette fel, amit egy hetilapban olvastam, könyvajánló gyanánt, amikor Maria-nak boncolási gyakorlatra kell mennie, de nem vehet részt a férfi tanulótársaival együtt az előadáson, hanem meg kell várnia amíg ők végeznek, a professzora pedig néhány instrukcóval ellátva otthagyja a boncteremben késő délután, hogy egyedül boldoguljon. És ez csak egy példa a hátrányos megkülönböztetésére, amiknek a dacára mégis befejezte az orvosi tanulmányait.
A regény nem propaganda. Könnyen, gyorsan olvasható, mégis elgondolkodtató. Vajon egy ilyen helyzetben ki mit választana. Ilyen hittel, ésszel, tehetséggel, szorgalommal, ami Marianak adatott. Feladnánk mindent a szerelemért, családért vagy kiállnánk magunkért és beteljesítenénk a hivatásunk? Szerencsére – jobb esetben – ma már nem kell választanunk vagy nem ennyire életre szólóan, tartva a társadalmi kitaszítottságtól. De érdemes elolvasni a könyvet, mérlegelni a lehetőségeket eltöprengeni a múlton és a jelenen. És megismerni Montessori módszer megalkotóját, Maria Montessorit.
