„Nem tudom, ki vagy te, és miért jöttél ide – mondom, és az Abire szegeződő ujjam ugyanúgy remeg, mint a hangom. – De az biztos, hogy nem vagy a lányom. Nem Abigail vagy.”
Tizennégy évvel ezelőtt a családi nyaralásunk tragédiával végződött, amikor a tengerparton elrabolták a négyéves kislányunkat. Csak egy pillanatra néztem félre, és ezt soha nem bocsátom meg magamnak.
Ma egy tizenhét éves lány sétált be a házunkhoz közeli rendőrőrsre, azt állítva, hogy ő a lányom. Abigail visszatért, és ez hihetetlen.
De valami nem stimmel. Bármennyire is próbálkozom, nem ismerem fel a lányomat az előttem álló tinédzserben. A története sem áll össze teljesen, furcsa akcentussal beszél, és mintha színlelné a sírást az újságírók előtt. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő nem az én lányom. Hanem egy idegen. És hogy nem bízhatunk benne…
De ha ez a titokzatos lány nem Abigail, akkor ki ő – és mit akar a családomtól?
Forrás: moly.hu
