Könyvajánló

“Elbűvölő” áll a borítón Helen Mirren ajánlása.

“…bájos…” írta a Nők Lapja Café a regényről.

Furcsa ezeket a kedves szavakat olvasni egy háborús könyvvel kapcsolatban. Mégis mindkettő megállja a helyét. Ez az, amikor olvasás közben egyszerre mosolyog és sír az ember,  mert a háborút nem lehet olyan köntösbe bugyolálni, hogy ne legyen borzalmas. A regény stílusa valóban bájos. Mindenki jóindulatúnak és kedvesnek tűnik dacára annak, amin keresztülmentek. Írásban számolnak be arról, ki hogy élte meg a háború négy évét, amíg elszakították őket a külvilágtól, a gyerekeiktől, a normális élet lehetőségétől. Hogy a napokat túléljék, olvastak. A regények és azok megvitatása tartotta bennük a lelket, mindenki talált kapaszkodót valamelyik irodalmi műben. A regényben a szerelmi szál nem annyira hangsúlyos, mint a borító sugallja, Juliet pedig, aki a leveleket kapja és a történetet összefogja egy roppant talpraesett, független, vidám teremtés.

Nem szoktam levélregényeket olvasni. Itt is néha nehéz volt követni ki, kicsoda és kinek, miért ír. Viszont miután befejeztem a könyvet, napokig hiányzott, hogy követhessem a szereplők sorsának további alakulását.

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a túlélésről szól. Arról, hogy még a leghitványabb időkben is lehet és kell kapaszkodót taláni valamiben, ami segít a továbblépésben, a mindennapokban.

Guernsey egy kis sziget Franciaország és Anglia között, ezért a II.világháborúban kiemelkedő jelentősége lett a katonai hadműveletek során. Az ott élő emberek sorsát fenekestül felforgatta a világégés, és mikor 1946 januárjában Juliet levelet kap egy ott élő fiatalembertől hirtelen ráébred, hogy van még miről írni a háború kapcsán.

A könyvből már film is született, még nem láttam, remélem nem rontották el a regény hangulatát és nem írták át nagyon a történetet.

V.A.