Népmese napja 2018.
„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)
2018.09.29.- én, szombaton a „Népmese napját” megelőző napon, a szarvasi Városi Könyvtár is ünneplésre invitált minden érdeklődőt, mesebarátot Benedek Elek mesegyűjtő, „ a nagy mesemondónk” születésnapja alkalmából, felelevenítve ismert és kevésbé ismert, kedvelt valamint tanulságos meséink hangulatát.
2005 óta ünnepeljük a gyermeknek és felnőtteknek szóló mesék gazdagságát, különböző szakmai és kulturális eseményekkel, népmesés programok szervezésével, melyhez a szarvasi Városi Könyvtár azóta is rendszeresen csatlakozik. A könyvtár saját szervezésű programjával arra tett kísérletet, hogy ezen az együtt töltött délelőttön még közelebb hozza az ott megjelent közönség számára ezen sokrétű kincsestár: a meseműveltség kincseit. A mesék megelevenítése több féle módon is megtörtént. HarencsárnéLiska Mária gyermek könyvtáros munkatárs rövid bevezetője után egy bábelőadást láthattak nézőink a könyvtár munkatársainak előadásában. „A nyúl és a sün” meséjén jót derültek kicsi és nagyok egyaránt. A sort egy papírszínházi előadás folytatta Kovácsné Tímár Ildikó gyermek könyvtáros munkatárs előadásában, melyben újra átélhettük a jó és rossz között tartó örök ellentétet, majd az igazságos beteljesedést: a „Holle anyó” történetében. Befejezésként Marika elmesélte a „Leleményes béres” című mesét, melyet végighallgatva (újra ) felgyúlhatott mindannyiunk lelkében a fény: a rosszból is van kiút, és a jó megkapja, ami neki jár.
Az ez után következő, kötetlenebb program ideje alatt kézműves foglalkozással élhették át újra meséink bizonyos részleteit az alkotni vágyó gyerekek és kísérőik. Holle anyó történetéből, papíron megjelenített meseillusztráció készülhetett a szorgalmas lány és a lusta lány hazaérkezéséről. Szorgos kezek ragaszthattak „arany esőt” flitterből vagy „szurok esőt” fekete, papír motívumokból a mese szereplői köré. A legkisebbek só- liszt gyurmából alkothattak, a kötetlen formáláson túl „hamuba sült pogácsát”, melyet végül a Kisné Szalai Edina, könyvtári munkatárs segítségével készült tarisznyába rejthettek. A tarisznyák díszítésére ajánlott, népi szűr- és hímzés motívum sablonokat a gyerekek szívesen elfogadták. Filctollal körvonalazták a különféle sematikus tulipán, szegfű és levél formákat, majd saját fantáziával kiegészítették azokat. A kézműves elfoglaltságok sorát az Erdélyi Tibor, könyvtári munkatárs segítségével elkészíthető mese karkötő zárta. A fonással készült, medállal díszített ékszer elkészítése kitartó munkára intett, akár csak meséink főhősei esetében, hogy végül, mint a mesében: a szorgalmas munka befejeztével elnyerjék megérdemelt jutalmukat, jelen esetben a saját készítésű karkötőt.
„Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az oviba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki elsősorban nem azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetével, tiszteletével, hanem azzal, hogy mesél.” ( Boldizsár Ildikó: Meseterápia)
