Túra a Himalája csúcsai között
Február 26- án képes úti beszámolóra invitált minden megjelent érdeklődőt Lovász György, valamint úti társai: Kiss Ildikó és Lovászné Drahó Éva, a Városi Könyvtár „Úton” elnevezésű rendezvénysorozatának keretén belül. A 17. alkalommal megrendezett beszámoló alkalmával a Himalája csúcsait barangolhattuk be az előadó személyes élményei alapján, melyhez a 2018 októberében szervezett, a nepáli Everest alaptáborig eljutó, 12 napos túra nyújtotta a témát.
Bár Lovász Györgyöt Szarvason sokan sok oldaláról ismerik, a hegyekhez, hegymászáshoz fűződő vonzalma új keletű, csak néhány évre nyúlik vissza. A népszerű „bakancslistákon” is előkelő helyen, előszeretettel szereplő, Himalája csúcsait megcélzó túrát hosszú előzetes tervezés, szervezés előzte meg. A szándék az „Everest” című film megtekintése, valamint a „Hegyi őrület” és „Ég és jég” című könyvek elolvasása után fogalmazódott meg. 2017- ben megszületett az elhatározás, majd társak keresése, felkészülés és utána olvasás után 2018. október 18- án elindulhatott Nepálba a három fős csapat.
Delhin keresztül Kathmandu majd Lukla, Namche Bazaar, végül az Everesten található alaptábor volt az úti cél. A távolság, amit a túra során megtetettek utazóink kb. 110 km volt, közel 6000 m szintmagasságra. Ezt a távot a túra 12 napja alatt a csúcsig napi 6- 7 óra, majd visszafelé 8-10 óra (ekkor már könnyebben, ezért tovább lehetett menni, kevesebb pihenő beiktatásával) gyaloglással lehetett elérni. Utazóinkhoz Luklában csatlakozott képzett vezető, valamint teherhordók, amire a terv sikeres végrehajtása érdekében is szükség volt. Az angolul jól beszélő túravezető bizonyos esetben megfelelő ruházatot (a leghasznosabb: a csősál!), felszerelést javasolt, biztosított, valamint szervezte az étkezéseket, foglalta a szükséges szállásokat a túra során. Hasznos tanácsai a jakokra is vonatkoztak: „hegyoldal felől kerüld, nehogy véletlenül a mélybe lökjön (nem bánt, csak lelök…), és nem ajánlott jak ürülékbe lépni (máskor sem), mert a csúszós cipő balesetveszélyes”.
Bár Lovász György elmondása alapján: mivel alkati tényező is befolyásolja, nem lehet felkészülni a magasságváltozásra. A magashegyi mászás veszélyeit szem előtt tartva haladt a csapat, a „Mássz magasabbra, majd alváshoz menj alacsonyabbra!” mottót hangoztatva. Így megfelelő tempóban, akár 2 nap akklimatizációt is kivárva teljesítették a tervezett távot, majd érték el a kitűzött, 5360 m- en található célt.
A hallgatóság szemszögéből az embert próbáló, kihívásoktól terhes, kényelmes komfortzónát túllépő kalandokat Lovász György végig könnyed természetességgel sorolta, mintha megélésük csak elhatározás kérdése lenne… Bár elmondása alapján: az első, több száz méter hosszú, tátongó mélység felett vészjóslóan himbálódzó fém függőhíd még számukra is ijesztő volt, de a több, mit 10 hasonló ilyen híd már meg se kottyant! A körülmények kontrasztját figyelhettük meg a minden pihenőhelyen megtalálható, széles választékkal rendelkező kávéházak és a hétköznapi élet puritánsága között. A szállások az egyszerűség jegyében rendeződtek, ahol a fűtés csak egy, közös helyiségben megszokott. A helyben készített ételekre is a kevés alapanyag felhasználásával készült, egyszerű elkészítési mód a jellemző, melyek megszokott adagjai nem túl nagyok. Ételt nem is pazarolnak, hiszen nagyon nehezen termelnek meg bármit is az adott körülmények között. De a túrázók örömére akár caffe latte, többféle sütemény, köztük pl.: brownie, chips és kóla vagy akár „Everest” sör is vásárolható- minél magasabban járunk, annál magasabb áron…
Zavarba ejtő élményként írta le Lovász György, amikor az ott élők teherbírásáról beszélt: bár elterjedt haszonállat a jak, mégis a szállítást legtöbbször maga az ember végzi, még akkor is, ha a szállítandó tárgy építőanyag (fa, kő) vagy mondjuk egy kombi hűtő…
Amint lenni szokott, bárhová megyünk, mindenhol magyarokba botlunk: az összetartozás érzése elevenedett meg a magyar honfitársakkal való találkozáskor.
Az átélt élmények- a napfelkeltekor aranyló fényben tündöklő csúcsok vagy az ima zászlók, ima malmok, sztupák spirituális hangulata- egy életen át kíséri majd a távot sikeresen teljesítő három utazót- gratulálunk a nem kis teljesítményhez! (írta: Kisné Szalai Edina)
