Humor és humánum
Az Ünnepi Könyvhét után Harencsár László író június 16-án külön is bemutatta Paradox füzeteit, ám kérésének eleget téve ezúttal neves társa is akadt ebben: Székhelyi József Jászai Mari-díjas színészművész, rendező.
A Tatai László vezette beszélgetés elején kiderült, hogy kettejük munkakapcsolata már évekre nyúlik vissza, hiszen a szerző Fehér hajú mesék című novelláskötetéből készült rádiószínházi előadásoknak rendezője Székhelyi József volt. Az akkori írása Bencze Ilonán keresztül talált utat a művészhez, akinek rendkívül imponáltak a külön karakterekre megírt szövegek, illetve a felvétel során előkerült szarvasi kolbász illata is – bár a színészkollégák hamar jóllaktak vele. A közös munka az egyik leghallgatottabb rádióműsort eredményezte, amely már a Kossuth Rádió archívumából kereshető elő. A Paradox füzetek elolvasása után gyógyszereket ajánlott az író „őrültségének” kezelésére – természetesen kizárólag a tréfa szintjén, hiszen az általa is már jól ismert író humora mindig szórakoztatta és lenyűgözte, mióta először találkozott vele. Történeteit a hétköznapi ember gyarlóságának állított tükörrel jellemezte, amely szórakoztatóvá és befogadó-baráttá teszi a műveket.
Fő témát szolgáltatott természetesen a színművész pályája a gyermekkori verseivel, a kecskeméti kezdetekkel, melyeket a színészre jellemző szórakoztató stílusban adott elő a közönségnek. A jó hangulatú délutánba komolyabb témák is helyet kaptak, így színházigazgatói tapasztalatai alapján első kézből kaphattunk képet a színházon belüli állapotokra, amely változatlansága miatt komor jövőt sejtet Székhelyivel. Szintén magával ragadó volt a gyerekként átélt ’56-os eseményekről szóló megrendítő visszaemlékezése, mégha kicsit be is árnyékolta a napfényes délutáni hangulatot.
Hogy mekkora előadóművész is tette tiszteletét a Városi Könyvtárban, azt az író korábbi, Egy talicska apró majom kiadványából választott Író-olvasó találkozó című humoros írása felolvasásakor tapasztalhatta meg a hallgatóság: lenyűgöző, a legnagyobb színészekre jellemző módon adta elő, méltó módon reprezentálva a szerző és saját művészetét.
Mi mást lehetne kívánni, mint még több Harencsár könyvbemutatót, még több ilyen előadó társaságában.